“Én nem vagyok kreatív, mert…”
… nem tudok rajzolni.
… nem vagyok az az ötletelős típus.
… nem kreatív területen dolgozom.
Nagyon sokszor hallok ilyen mondatokat workshopokon, ügyfelektől, tanítványoktól, előadások alkalmával, napi beszélgetésben. Ezek a sajátunknak érzett tévhitek totál tévútra visznek, miközben lekapcsolnak a saját kreativitásunkról.
Csak azért hisszük el őket, mert túl sokszor hallottuk másoktól vagy épp magunktól.
Sokaknak van egy belső narratívája arról, hogy a kreativitás valami különleges képesség, ami vagy van, vagy nincs. És ha nem illeszkedik a klasszikus “kreatív” sablonba, akkor ennyi, nem is kreatív. Pedig lehet, hogy csak egy elavult nézőpontból próbálja értelmezni.
Igen, narratíva, mert a “nem vagyok kreatív” érzés nem feltétlen valós tapasztalatból fakad. Sokszor csak egy régi mondat kapcsol be automatikusan a fejben, ami már nem szolgál. Egy régi nézőpont, amit ideje új fényben látni.
Nem az igazság, csak egy meggyőződés, és a meggyőződések alakíthatók.
A kreativitás nem zseniskill. Nem technikai tudás. És nem is az, hogy mindig új ötletekkel árasztjuk el a világot. Sokkal inkább az a képesség, hogy képesek vagyunk másként kapcsolódni valamihez, ami már ismerős. Hogy nem vetjük el egyből azt, ami elsőre nem logikus, csak mert nem tudjuk megmagyarázni. Hogy merünk szokatlan nézőpontból ránézni helyzetekre, merünk új kérdéseket feltenni, merünk bátran beleállni a kihívásokba, jól bírjuk a bizonytalanságot, rugalmasan kezeljük a változást és még sorolhatnám…
És nem, nem csak a “kreatív szakmákban” léteznek kreatív emberek.
A könyvelő, aki máshogy strukturál.
A tréner, aki másként kérdez.
A cégvezető, aki támogató környezetet biztosít a csapatának.
A vállalkozó, aki nem a sablont követi, hanem a saját utját építi.
A szülő, aki játszva oldja meg a napi szintű új kihívásokat.
A kreativitás szemléletmód, sőt, működésmód, mivel nagyon is aktív folyamat. Fel kell vállalni és mozgásban tartani.
Sokan még mindig engedélyre várnak. Valakitől, valahonnan. Hogy belekezdjenek, és hogy ami bennük működik, az elég hozzá. Hogy lehet másként. Hogy nem kell feltétlenül rajzolni, ötletelni vagy pozíciót váltani ahhoz, hogy kreatívan működjünk. Csak rácsatlanoznunk arra, amitől elemünkben érezzük magunkat.
A kreativitás nem kiváltság vagy adottság, hanem működésmód.
Egyfajta mentális energia, ami mindannyiunkban ott buzog. Lehet, hogy más tempóban, más területen, más formában tör a felszínre, de ott van mindenkiben.
Szóval nézzünk rá más nézőpontból ezekre a mondatokra:
“… nem tudok rajzolni.” » A kreativitás nem a rajzkészségen múlik, hanem azon, hogy létrehozol valamit a saját módodon.
“… nem vagyok az az ötletelős típus.” » Az ötletek nem erőlködésből, hanem tapasztalatokból és inkubációból születnek.
“… nem kreatív területen dolgozom.” » Nem a címke számít, hanem az, hogy hol szabadul fel az a mentális energia, amit kreativitásnak hívunk.
Hm.
Így egy kicsit más.
Neked van ilyen mondatod, amire ideje másképp ránézni?
Mindenki kreatív.
Te is.
Maximum még nem gondoltál rá ebből a nézőpontból, még nem találtad meg, még nem merted felvállalni vagy még nem merted elkezdeni kiaknázni. És itt a hangsúly azon van, hogy MÉG…
